Interjúnk második részében a film utóéletéről kérdeztük Szombath Mátét, a Feketerigó rendezőjét

Sz. M.: Ha az ember abba vágja a fejszéjét, hogy független filmet csinál teljesen saját producerelésből, úgy hogy nincs mögötte semmilyen producer, vagy gyártó cég, vagy iroda és így a saját erejéből kell elintézni, hogy legyen az adott filmnek megjelenése normális körökben, hát az valami rohadt nehéz dolog. Többször próbáltam forgalmazókkal felvenni a kapcsolatot de alig kaptam visszajelzést. Akiktől pedig esetleg kaptam, sajnos azokban sem volt sok köszönet. Vagy kiderült, hogy nem is létezik a forgalmazó, vagy nem vállalták, mondván lefutott már a film marketingje. Mivel a forgalmazás így nagyjából esélytelenné vált elkezdtem gondolkodni videó forgalmazáson, DVD vagy online formában. De ezekre sem kaptam választ, így az maradt, hogy magunk berkein belül próbáljuk terjeszteni a dolgot. Így jöttek létre a saját szervezésű vetítések, kifejezetten a filmhez köthető zenei programokkal egybekötve.

Ezek a vetítések, hogy sikerültek?

Sz. M.: A vetítések kvázi bulik voltak, filmvetítés és közönségtalálkozó, plusz zenei program és mindegyikre amiket összehoztunk nagy volt az érdeklődés, telt ház volt, sok ember jött el. És az volt a legnagyobb élmény az egészben az első alkalomtól kezdve, hogy rengeteg sok idegen volt ott. Akikről lövésem sem volt hogyan kerültek oda, honnan hallottak a filmről…És ezt éreztem eredménynek, hogy nem az ismerős arcokat látom a vetítéseken hanem egy rakás érdeklődő embert.

Sz. M.: De szerencsére ezen kívül, előző nyáron voltak olyan lehetőségek ahol minket kerestek meg különböző zenei fesztiválok amiknek volt és van filmes érdekeltsége. Ilyen volt például a Rakéta fesztivál, egy budapesti underground fesztivál és bár ott ez volt az egyetlen filmes program örültem nagyon ennek a lehetőségnek. Van egy minimális punk beállítottsága a fesztiválnak és tök jó volt látni azt hogy tudott a film és a fesztivál, illetve a film és a fesztivál közönsége egymásra reflektálni.

A Campus fesztiválra meghívták a filmet, de sajnos különböző szervezői okok miatt ez nem valósult meg. De Nyírbátoron meg tudtuk mutatni a filmet a DeathCrew-on, ami egy metál fesztivál de van kifejezetten egy filmes szekciója is. Ott a Feketerigó volt a nyitó film és a Balaton Method a záró. Ezenkívül a Death2Summer fesztivál, a Dürer Kertben, ami egy HC / Metál fesztivál és ott mint napindító délutáni program vetítettük le a filmet, valamint Kapolcson, a Művészetek Völgyében is meg tudtuk mutatni. Ott a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlannal volt egy palettán.

Sajtós megjelenése volt a filmnek?

Sz. M.: Sok online cikk született, sőt, nyomtatott sajtós megjelenésünk is volt, a Filmvilág egyik forgalmazói írásában szerepelt mint független film és ott szintén a Van valami, Balaton Method és a Free Entry-vel említették egy lapon. Ezenkívül volt tévés adásunk, a regionális Szeged Televízión. És ez tök jó dolog csak az a baj, hogy sajnos nem igazi referencia. Hogyha az ember pályázni akar, oda ez nem elég. Ezért is lenne jó, ha leadnák a filmet egy országos csatornán, hiszen egyrészt a jövőbeli filmes projektekre is jó hatással lenne, másrészt több emberhez jut el, több ember figyelhet fel a Feketerigóra. Hónapok óta ezen küzdök, rengeteg csatornánál próbálkozom, próbálom eljuttatni ide-oda, szerkesztőkhöz, főszerkesztőkhöz, csak mindenhol áll a dolog.Nem tudom még mennyi időt adok ennek, hogy összejöjjön, de akarok még pár kört futni mielőtt online elérhetővé teszem.

Azt milyen formában gondoltad?

Sz. M.: Online Streamben gondolkozom de nem feltétlenül egy Youtube fiókon keresztül. Hanem egy magyar elérhetőségű oldalon, például az indafilmen elérhető legyen a filmtárban. Illetve mostanában kacérkodom az ötlettel, hogy egy limitált szerzői kiadásban jelentetem meg a filmet, DVD formátumban, hátha valaki ellenállhatatlan vágyat érez, hogy ne csak online nézze a filmet. És akkor ott persze szépen megtervezni a borítót és egyebeket, hogy igényes lemezt vehessen kezébe az illető.

Nem vette el a kedvedet, hogy falakba ütközöl a forgalmazással kapcsolatban? 

Sz. M.: De, nagyon is elvette. Mert ugye a sajtó és a közönség részéről nagyon jó és aktív volt a film fogadtatása. A sajtó és a közönség szerencsére egyből repült a filmre. Ellentétben,akik ebből esetleg profitálnának, vagy akik számára profitot jelenthetne ez (Forgalmazók, Tévék, etc…), őket nem érdekelte. Pedig a vetítésekre nem csak sajtósokat hívtunk hanem forgalmazókat is, de nem jött tőlük senki. És ezt nem értettem, hogy a fogyasztók, illetve a fogyasztókat képviselő sajtó kíváncsi volt a filmre. Akiknek viszont el akarjuk adni vagy tovább adni azok nem. Ez nem fért a fejembe, hogy ugye van visszajelzés róla, van referenciája, érdekli az embereket, de semmi…És ugye választ nem kapok, hogy miért nem és ez a legidegesítőbb. Így én sem tudok ebben fejlődni, hogy mit csináljak másképpen legközelebb. Szóval perpillanat itt áll a dolog.

Vetítést tervezel még?

Sz. M.: Hát forgatom a fejemben de nem tudom, hogy mennyire venné ki magát bénán vagy erőltetetten, hogy lehúzunk róla még egy vetítést, a rókabőr tipikus esete, ugye. De ha lenne vetítés és lenne rá lehetőségem a Bem moziban nagyon szívesen bemutatnám, mert ott most nagyon pörgetik fel újra a vetítéseket. Illetve az újdonsült szellemisége nagyon tetszik, hogy előveszik újra a klasszikus kult. filmeket amik akkor újszerűek voltak, az átlagtól eltérőek. És ilyen filmeket szereznek be eredeti kópiában, 35 mm-eresről vetítve, ami szerintem kibaszott király. Most láttam például ott a Született Gyilkosokat 35 mm-esen és az, hogy így láthattam ezt a filmet egy sötét moziteremben hatalmas élmény. Picit olyan mintha egy szétcuccozott, stoner videoklipet néznél végig.

És ezzel zárjuk is az interjúnkat. A filmmel kapcsolatos infókhoz, itt tudtok hozzájutni. Hamarosan érkezik a következő interjú, addig is: